Ma kiderült, hogy ismét esélyem lesz bálozni..:)
Igaz ez nem a szalagavatós-esküvőiruhás-felhajtás, de azért várom..
Mint minden (király)lány én is rengeteget készülök az ilyen alkalmakra, és bár eddig egy bálon és két szalagavatón vagyok túl, egyik sem sikerült túl fényesen..
Az első bálomon kishíján leégettem a hajam felét a sütővassal, mert Ashley Tisdale-es loknikat akartam csinálni a válligérő hajamból, ami meglepő módon nem jött össze, aztán sikerült a ruhámat is elszakítanom..Murphy..
A szalagavatómra 5 évet készültem, de mivel előtte szakítottunk Davevel -aki ott is a párom és táncpartnerem volt-, elhozta legújabb hódítását.. mondanom sem kell a keringőt végigbőgtem..
Aztán jött a második felvonás, egy nagyon jó barátom megkért, hogy táncoljak vele az ő szalagavatójukon, mert fiúsuliba jár a lelkem..és mivel áldott jó lélek vagyok és persze imádok hercegnőnek öltözni, igent mondtam.
Minden tökéletesen sikerült, az este, a tánc, a hajam....erre Dave arra is elhozta a "hölgyikét"..(Remélem érzitek a dühöt és iróniát a hangomban...).
Na utána jött a félrészeg karaoke a Morrisonsban, a "Pocsolyába léptem" c. örökbecsű dal, amire igazán nem vagyok büszke, de semmi az ég világon nem tett olyan jót abban a pár hónapban mint ez. Persze pár hódolót is szereztem gyönyörű hangommal (vagy inkább a szexi fekete rucimmal)...:P...De ez most nem lényeges..
Szóval előre várom a bált, már nézegetem a selyemrózsaszín ruhákat neten (mert vettem egy tündéri új cipőt, annyiért, hogy magamnak se merem bevallani) és remélem, hogy ezegyszer mégiscsak rámtalál a huncutszemű, barnahajú hercegem, ha nem is fehér lovon, de parasztcsitri nélkül....
